Gyermekkoromban édesanyámat sokszor elkísértem idős, beteg embereket meglátogatni. Házaik falán gyakran feltűnt egy festmény, amin a Jó Pásztor magához öleli az egyetlen bárányt, akit megtalált. Nagyon kedves emlék ez számomra, mert kifejezte azt a gyermekkori érzést, mit jelent biztonságban, szeretve lenni, valaki által, aki vigyáz rám. A húsvéti csendesnapok keretében az alsós gyerekekkel ezt a történetet idéztük fel a Bibliából. Jézus, a Jó Pásztor észreveszi, hogy egy juhocskája elkóborolt. A kilencvenkilencet karámba zárva és hátra hagyva elmegy és megkeresi az elveszett bárányt. A példázat azt szeretné bemutatni, hogy mi is hasonló törődésben és szeretetben részesülünk Isten közelében. A Húsvét története is arra tanít bennünket, hogy Isten keresi az embereket és mindent megtesz, hogy újra találkozzon velünk és átöleljen bennünket. "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogyha valaki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János evangéliuma 3,16